Az elsőszülött trónfosztása - testvérféltékenység

A kisgyerek minden megosztást vereségként és veszteségként él meg. Mindenben osztoznia kell ezután, a szereteten és figyelmen, de még a csokoládén is, ami eddigi életében csakis az ő jussa és járandósága volt. Hogy mindennek örüljön, igazán nem várható el senkitől, de főképp nem egy gyermektől.
Mindez leginkább a "gyermeki önzésből", az erős birtoklási vágyból, a szeretet iránti alapvető emberi szükségletből fakad, és természetesnek tekinthető. A gyermek, mivel még nem tanulta meg az ilyen és hasonló esetekre érvényes játékszabályokat, nem tűri a versenytársat, ám ezért nem lehet megbüntetni és nem lehet valamilyen jutalom beígérésével "jobb útra téríteni" sem.
Ami nem engedi feltörni a gyermekben lappangó féltékenységet és félelmet, az csakis a szülők következetes szeretete lehet. Türelmesen el kell magyarázni neki, hogy aki hazaérkezik, gyenge, apró jövevény, aki még egyáltalán nem olyan ügyes és okos, mint ő. Bármilyen - korának és érettségének megfelelő - a magzat körüli ügyintézésbe bevonhatjuk gyermekünk. Az ultrahangkép készítése után készíthetünk közös fotót a családról, amikor babaruhát vásárolunk, döntsünk vele együtt a kiválasztandó ruhácskáról, és ugyanakkor ne feledkezzünk meg neki is vásárolni valamilyen vágyott darabot.

Tervezzünk közösen, és lehetőség szerint minél több részletben kérjük ki a gyermek véleményét is, ő hogyan gondolja, mit szeretne, és mi az a változás, aminek semmiképp sem örülne.
A kistestvér megszületését és jelenlétét igyekezzünk realizálni. Jó ilyenkor, ha akad rokon, ismerős, akinek a családjában van kisbaba. Látogassunk el hozzájuk többször, mert az ő segítségükkel, a "minta" biztosításával könnyebben felkészíthetjük gyermekünk, segíthetünk elképzelni, hogyan is lesz, ha megérkezik a "kicsi". Rövid idő elteltével pedig a kisbaba számára a legjobb szórakozást, mókát nővére, bátyja bohóckodása jelenti majd. Meggyőződésem, hogy nem adhatunk gyermekeinknek nagyobb ajándékot testvéreiknél. Kisgyermekként, kamaszként és felnőttként egyaránt pótolhatatlan emberi kapcsolatot, lelki társat, akivel sorsközösséget vállal. Ne feledjük azonban: szülői felelősségünk hatalmas, hiszen elsősorban rajtunk múlik a jó testvéri viszony kialakulása, a féltékenység legyőzése.
Forrás: www.kismama-babaparna.hu