Miért sír a csecsemő?

A csecsemősírás a világ legszokványosabb, de egyúttal legkülönlegesebb hangjai közé tartozik. Mindenkit cselekvésre késztet, aki csak meghallja.  Ahhoz, hogy megnyugtassuk a kicsit, először is arra kell rájönnünk, mi lehet a baj. Ez szerencsére alaphelyzetben nem olyan bonyolult feladvány, mert a legkisebbek világa még meglepően egyszerű és egyértelmű.
Alapvetően a sírás nagyon jó dolog, hisz hogyan tudná a baba különben közölni a világgal, hogy valami nem jó. Szükséges ez a jelzés, az anyai ösztönöket azonnal beindítja- feltéve, hogy nem nyomjuk el.

Mindig tartsd szem előtt: nem azért ordít a gyereked, mert idegesíteni akar – legalábbis kezdetben semmiképp. (A hiszti különböző fajtái nagyobb korban más lapra tartoznak.) Ha elfogadod, hogy a sírás mindenképp végigkíséri azt a korszakot, talán elviselhetőbbé is válik számodra a hosszan elhúzódó visítás hangja, és a tehetetlenség érzése is.

Ide tartozik, ha a kicsi éhes vagy álmos. Ez általában nyűgösködő sírás, egyre nagyobb intenzitással. Inkább folyamatos nyüglődést jelent, de kitartóan műveli, egészen addig, amíg az igényeit ki nem elégíted. Persze sokszor előfordul, pláne néhány napos vagy hetes korban, hogy nagyon sokat alszik, rettentően éhesen ébred, annyira, hogy inkább sír, minthogy egyen, ebben aztán hamar kifárad, és újból elszundít. Ilyenkor hangos és elkeseredett a sírása, de ha megtalálod a ritmust, ezek hamar elmaradoznak. Ne csak a szoptatás idejét nézd, a mennyiség a fontos. Ha bizonytalan vagy, feltétlenül mérd meg evés előtt és után.