Zalatnay Cini üres lakásban élő 40 ezres kisnyugdíjas lesz?

Ismét egy kudarc az igazságszolgáltatás részéről Zalatnay Cininek! Újra pert veszített most már másodfokon is, s ezzel az egész bútorzata odaveszhet, amit az egyik barátja cége biztosított számára segítségnek. Cini nagyon felháborítónak találja az ítéletet, hiszen ezek a bútorok nem az ő tulajdonában vannak, hanem Szűcs Balázs a számlával is igazolt tulajdonos.

Ezért kicsit érthetetlen, hogyan történhet meg ilyesmi, vajon milyen „apróságot" nem tudunk az üggyel kapcsolatban, mi volt az a jogi tény, amely áthúzta az egészet végül. Zalatnay még szabadulása után jutott hozzá a bútorokhoz, hogy ne üres lakásba kelljen mennie azonnal. Az illetékes céggel szerződést is kötött erről. Már elsőfokon veszített Saci, s most ismét másodfokon is jóváhagyták az ítéletet, jöhet az árverés. Ami egy ilyen döntés után már csak pár hét kérdése lehet maximum. Nem sok idő maradt cselekedni. Senki sem érti teljesen, vajon miért nem fogadta el a bíróság a számlákat, amivel igazolták, hogy nem Cinié a bútor? Mi volt erősebb annál a ténynél, hogy szabályos számla van róla? Szűcs Balázs, a cég tulajdonosan nem nyugszik bele a döntésbe, ügyvédei segítségével keres jogorvoslatot, hiszen a bíróság döntése azt támasztja alá, hogy nem látják bizonyított ténynek, hogy az övé a bútorzat. A felpereseknek Szűcs nem tartozik semmivel sem, ezért elvileg a tulajdonát nem lehetne árverezni. Ezt papírokkal tudja igazolni, s ezzel élni is fog. Cini kéri,  hogy a házban tartsák meg az árverést, s így próbálja megmenteni a bútorokat, hiszen ebben az esetben tudnak licitálni.

Ehhez a hírhez még jött az a tény is, hogy Zalatnay kérte a nyugdíjának megállapítását, amelynek összege várhatóan 30-40 ezer forint körüli lesz, amiből ma nemigen lehet megélni. Gyalázatosnak érzi ezt! Egyelőre tud dolgozni, énekelni, s még nem szorul rá, hogy ebből éljen meg, de jövője nincs így. Itt már csak egy gazdag kérő segíthet! Vajon az mit tegyen, aki nem reménykedhet gazdag kérőben sem, viszont a havi jövedelme ténylegesen ennyi, s dolgozni sem tud, vagy nem veszik fel sehová, mivel „kiöregedett" a közvélemény és a munkáltatók szerint? A kérdés költői...