2023. 12. 11. - 09:00
A kreativitás a mesterséges intelligencia-modellekkel sem vész el
Kiemelt szerepet kapott a mesterséges intelligencia a generatív nyelvi modellek – mint a ChatGPT – megjelenésével. Megőrizhető azonban a kreativitás és a munkahelyek az alkalmazásuk mellett?
A generatív mesterséges intelligencia – például a ChatGPT – komoly szerepet adott a mesterséges intelligenciának, ami aggodalmakat kelt a munkahelyek megtartásával és a kreatív munkával kapcsolatban.
A generatív mesterséges intelligencia (MI) közelmúltbeli fejlesztései megmutatták a benne rejlő lehetőségeket a kreatív tevékenységek széles körét illetően - például műalkotások készítésében, szimfóniák komponálásában, sőt jogi szövegtervezetek, diabemutatók és hasonlók terén is.
Elveszi az MI az emberek munkáját?
Ezek a fejlemények aggodalomra adnak okot, nevezetesen arra, hogy a mesterséges intelligencia felülmúlja az embereket a kreativitás terén és feleslegessé teszi a tudást birtokló dolgozókat.
Mindezt egy nemrég megjelent Fortune-cikk is erősíti, amely leírja, hogy Elon Musk szerint az MI olyan jövőt teremt majd, ahol „nincs szükség munkára”, mert a mesterséges intelligencia mindenre képes lesz.
A szakértők azonban azt hangsúlyozzák, hogy „társ-kreativitásra”, vagyis az ember és a mesterséges intelligencia interakciójára kell összpontosítani.
A társ-kreativitás megértéséhez kiterjedt kutatásra van szükség, amely kulcsfontosságú a mesterséges intelligencia jövőbeli fejlődése szempontjából.
A kreativitás a mesterséges intelligencia-modellekkel sem vész el
A Nature Human Behavior szaklapban jelent meg egy írás a mesterséges intelligencia témakörében, Janet Rafner kutató, az Aarhusi Fejlett Tanulmányok Intézete és az Aarhusi Egyetem Hibrid Intelligencia Központjának, valamint Prof. Jacob Sherson, a Hibrid Intelligencia Központ igazgatójának munkája. A tanulmányban nemzetközi munkatársakkal közösen vitatják meg a kreativitás és a mesterséges intelligencia kutatási és társadalmi vonatkozásait.
A kutatócsoport azzal érvel, hogy figyelmünket a társkreativitás, az emberek és a gépek közötti interakció megértésére és ápolására kell irányítanunk az úgynevezett „emberközpontú mesterséges intelligencia” és „hibrid intelligencia” felé.
Ily módon olyan interfészeket fejleszthetünk ki, amelyek egyidejűleg biztosítják a magas fokú automatizálást a mesterséges intelligencia és az emberi irányítás révén, s ezzel támogatják az egymást optimálisan erősítő kapcsolatot.
Rafner megjegyezte, hogy a legtöbb, ember és mesterséges intelligencia együttes kreativitásával foglalkozó tanulmány a mai napig az ember-számítógép interakció területéről származik, a mesterséges intelligencia képességeire, valamint az interakció tervezésére és dinamikájára összpontosít.
Noha ezek az előrelépések kulcsfontosságúak az emberek és az algoritmusok közötti dinamika, valamint a közös alkotási folyamathoz és termékhez viszonyuló emberi attitűdök megértéséhez, sürgető szükség van arra, hogy ezeket az alkalmazásokat gazdagítsák a kreativitásról az elmúlt évtizedekben a pszichológiai tudományok terén szerzett meglátásokkal.
„Jelenleg az olyan kérdésektől, mint hogy lehet-e kreatív mesterséges intelligencia, nem kell beszélnünk. Ennek egyik oka az, hogy a kreativitás meghatározása nem egyértelmű. Figyelembe kell venni a kérdéses kreativitás típusát és szintjét, a mindennapi kreatív tevékenységektől kezdve – például új receptek, műalkotások vagy zene készítése -, amelyek talán jobban alkalmazhatók a gépi automatizálásra, egészen a paradigmaváltásig, amely magasabb szintű emberi beavatkozást igényelhet. Sokkal értelmesebb olyan árnyalt kérdéseket megvizsgálni, mint például, milyen hasonlóságok és különbségek vannak az emberi megismerésben, viselkedésben, motivációban és önhatékonyságban az ember-MI társ-kreativitás és az emberi kreativitás között?” - magyarázta Rafner.
Hozzátette, hogy jelenleg nem rendelkezünk kellő ismeretekkel az ember-gép közötti együttes kreativitásról, mivel az emberi és a mesterséges intelligencia hozzájárulásai (és folyamatai) nem mindig világosak.
A jövőre nézve a kutatóknak szükséges egyensúlyba hozniuk a prediktív pontosságot az elméleti megértéssel – vagyis a magyarázhatósággal -, az emberi kreativitás mérésére és fejlesztésére egyaránt alkalmas intelligens rendszerek kialakításához.A társ-kreatív rendszerek, például a virtuális asszisztensek tervezésekor elengedhetetlen lesz egyensúlyt teremteni a pszichometrikus szigor és az ökológiai érvényesség között. Vagyis a társkreativitási feladatoknak a precíz pszichológiai mérést a legkorszerűbb intuitív és vonzó interfész-tervezéssel kell kombinálniuk.
Fontosak az interdiszciplináris együttműködések
Az emberi és mesterséges intelligencia társ-kreatív rendszerek megértésének és megfelelő fejlesztésének kihívásával nem egyetlen tudományágnak kell szembenéznie.
Be kell vonni üzleti és menedzsment-tudósokat, annak biztosítására, hogy a feladatok kellően megragadják a valós szakmai kihívásokat és megértsék a társkreativitás következményeit a makro- és mikroszervezeti szintű munka jövőjére nézve, mint például a kreativitás a csapatdinamikában, kevert embercsoportokkal és mesterséges intelligenciával.
Nyelvészekre és tanulási tudósokra van szükség, hogy segítsenek megérteni a szövegrendszerekben végzett gyors tervezés hatását és árnyalatait.
A fejlődéspszichológusoknak tanulmányozniuk kell az emberi tanulási folyamatokra gyakorolt hatást.
Etikus és értelmes fejlesztések
Az embereket nemcsak etikusabbnak tartják a mesterséges intelligencia munkavégzése és fejlesztése során, hanem a legtöbb esetben ez a leghatékonyabb hosszú távú választás is – érvelt a kutatócsoport.
Ezen túlmenően az etika- és jogtudósoknak figyelembe kell venniük a társkreativitás költségeit és hasznait a szellemi tulajdonjogok, az emberi céltudatosság és a környezeti hatás szempontjából.
L.A.
