2007. 05. 03. - 09:50

Fürdőtörténet - A római fürdők

Fürdőtörténet - A római fürdők
Caracalla császár i.sz. 216-ban Rómában nyitotta meg a birodalom legnagyobb közfürdőjét, a termákat.
A balneae, vagy Agrippa óta thermae közhasználatra szánt hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett általában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek. Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak.

Róma 15 meleg vizű termája és 856 hideg vizes közfürdője a III. században nem csupán tisztálkodási és társasági célokat szolgált, betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Ez nagyon megfelelt az ősi vallásos, orvosi és társadalmi hagyományoknak. Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek örvendtek, és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak.

A fürdők beosztása: 1. apodyterium: öltöző terem.
2. tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. 3. caldarium, forró, száraz levegővel ellátott terem, ahol hideg-meleg vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére.
4. frigidarium, hidegvizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak.

A római fürdőkultúra legközvetlenebb formában a fürdők társadalmi rendeltetését, építészeti és technikai megoldásait tekintve a török fürdőkben élt tovább.

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, add meg adataidat a hírlevélre történő feliratkozáshoz! A megadott adatokat bizalmasan kezeljük, azokat harmadik félnek át nem adjuk.