2025. 05. 24. - 13:11
Iskola, ahol a mesterséges intelligencia adja a jegyet?

Bár az oktatásban a mesterséges intelligencia használata heves vitákat vált ki, a valóság ennél sokkal izgalmasabb: új pedagógiai korszak hajnalán vagyunk?
Az oktatás világa forrong, de nem a megszokott okok miatt. A mesterséges intelligencia most olyan területre lépett be, ahol sokáig kizárólag emberi jelenlétet tartottunk szükségesnek: a diákok értékelésébe. Az első reakciók természetesen vegyesek: van, aki a tanári szerep elsorvadásától tart, mások azonban forradalmi lehetőségeket látnak. A kulcs nem az, hogy lecseréljük a pedagógust, hanem hogy új eszközökkel ruházzuk fel és ebben a mesterséges intelligencia pótolhatatlan szövetségessé válik.
A modern rendszerek, például a generatív nyelvi modellek, már képesek nyelvtani és logikai hibákat felismerni, stilisztikai visszajelzést adni és javaslatokat tenni a szövegek javítására. Egyes tanárok ma már úgy használják ezeket a rendszereket, mint a segéd tanárokat: előszűrik a beadott anyagokat, kiemelik a problémás részeket, sőt, javaslatot is adnak a tanári visszajelzéshez. Az így megspórolt idő pedig lehetőséget ad arra, hogy a pedagógus mélyebb emberi kapcsolatokra koncentráljon a tanítványaival.

A tanár most már nem egyedül javít, mivel társául szegődött a digitális elme
A kritikusok gyakran azzal érvelnek, hogy a mesterséges intelligencia nem tudja „megérteni” a diák szándékát, de ez a feltételezés egyre kevésbé állja meg a helyét. A korszerű modellek nemcsak nyelvi mintázatokat ismernek fel, hanem képesek érvelési láncokat követni, logikai hibákat azonosítani és többféle értelmezést összevetni. Az értékelés ily módon nemcsak gyorsabb, hanem konzisztensebb is lehet és ez éppen hogy segíthet csökkenteni az elfogultságot a hagyományos osztályozás során.
Az iskolákban már működnek hibrid rendszerek, ahol a mesterséges intelligencia előértékel, a tanár pedig a végső visszajelzést adja. Ez nemcsak az értékelés minőségét javítja, hanem a diákot is bevonja az önreflexió folyamatába. A tanulók saját maguk is lefuttathatják írásaikat mesterséges intelligencián, még a beadás előtt, ezzel pedig fejlődnek, gondolkodnak és tanulnak. Ez már nem pusztán technológiai újítás: ez egy új tanulási paradigma.
A jövő nem arról szól, hogy a gép kiszorítja az embert az iskolából. Inkább arról, hogy a mesterséges intelligencia új, eddig elképzelhetetlen lehetőségeket nyit a pedagógusok és tanulók előtt. Az, amit ma néhányan veszélyesnek találnak, valójában a pedagógiai innováció gyorsítója. A tanárok nem lesznek feleslegesek, épp ellenkezőleg: intelligensebbek, empatikusabbak és hatékonyabbak lesznek, mint valaha.
CS.SZ.